TV-forradalom6 hozzászólás

előszó: 
Stohl Buci pedig nem a börtön zuhanyzójából, hanem egy borz kotorék mellől suttogva közvetítene... ahh, ugye csak álmodom... és félek nem a büntetése akadályozná.
  
Forradalmi időket élünk.
 
Már aki, már ahol.
 
A tévézésben például egész biztos, és világszerte. Persze Magyarország (sajnos azt kell írjam, hogy: természetesen) ebből a szempontból is periférián van. 
És itt most nem a forradalmi időkre gondolok…
  

Na, szóval a hétvégén hosszasan beszélgettem illetve utána egy előadást is meghallgattam Steve Greenwood-dal, a BBC Natural World műsorának főszerkesztőjével. Ez indított arra, hogy leírjam azt, amit már oly régóta szerettem volna. Jövő héttől már úgyis terepen vagyok, 2 évente egy ilyen eszmefuttatás csak belefér már… 
Bár én is  tudom, senki nem néz tévét és ha mégis akkor is csak ismeretterjesztőt… khm… na, akkor hagyjuk ezt most. Ha leírom I LOVE TV akkor az nem olyan trendi, ugye, mint ha azt írom, hogy jaj, mennyire szeretem a színházat vagy a mozit.
Pedig én szeretem a tévét!!!
 
A kétezres évek első felében azonban erős kétségeim voltak, hogy természetfilmesként nem egy kihalásra ítélt dinoszaurusz vagyok-e, mert nemhogy természetfilmeket, de egyáltalán tévét fog-e valaki nézni nagyon is belátható időn belül?!
Jött az internet, mint az úthenger.
És most már eltelt vagy fél évtized a nagy para óta és mit látunk? Forradalmat. (Nem amelyikre gondolsz!). Megnyugodtam, ugyanis ma átlagban szinte mindenhol többet néznek tévét, mint korábban.
 
Réz András már egyszer beszélt erről valahol, hogy vegyük észre milyen hihetetlen változások zajlottak le a tévézésben pl. a sorozatok terén. House, Született feleségek, soroljam még?
És ezek még nem is azok, amelyek annyira átformálták a tévés képi világot, stílust, történetvezetést, mint például felülmúlhatatlan kedvencem: The Shield. Elkapott, de durván, életemben először torrenteztem le évadokat előre, mert nem bírtam ki. Most meg épp Dexter függő lettem…  A kulcs az elképesztő minőségű kivitelezésen kívül a drámai történetvezetésben van.
 
Aztán persze a valóságshow-k. Ahh, brrrr, hisz nem is nézi senki… de hát valahogy mindig kurvára ezek lesznek a legnézettebbek... csal az AGB Nielsen, vagy mi?? Hát akkor elárulom: csináltam én is. És nagyon örülök neki, mert sokat tanultam belőle.
Nem mondom, hogy rajongok értük, de egyszerűen nem lehet elmenni amellett, hogy ezek is a modern tévézés részei és ahelyett, hogy köpködnénk, egy kicsit álljunk meg…. és lopjunk.
Van mit bőven, természetfilmekbe is - erről mindjárt.
 
De először a dokumentumfilmes forradalomról, amelyből a legtöbb magyar doksifilmes alaposan ki- és lemaradt. Nem tudom, lehet nem néztek Discovery-t vagy úgy egyáltalán tévét, de mindegy is. 
Szerintem a dokumentumfilm állat jó műfaj. Mindnyájan tudjuk, az életben faszább sztorik vannak, mint amit a forgatókönyvírók ki tudnak találni.
De persze a stílus.
Ne az elborzasztó magyar dokumentumfilmekre gondoljunk, akik lejáratták a műfajt a közönség előtt (tisztelet a kivételnek, mert azért szerencsére vannak!) azaz rosszul bevilágított beszélő fejeket ultraszar képi világgal toltak a néző arcába. Ez basszus rádió (vagy még az sem)!!! Jajj… kezdek bevadulni, nyugalom.
 
Akkor mindjárt mondok is egy példát, ezzel kezdődött nekem a felismerés anno, hogy itt valami történik. A 2000-es évek elejéről, egyik nagy kedvencem, a Feltham Sings. Fiatalkorú elítéltekről szól… Hja, ki ne hallott volna ilyenről. Na oké, akkor csekkold. IGEN, ez is dokfilm! Megkérték a srácokat, rap-ben meséljék el történetüket. Hátborzongató. Főműsoridő, Channel 4, legnagyobb kertévé Angliában… és aztán beindultak a filmes, tévés kollágák, most nem sorolom fel itt, de egy csomó hihetetlen kreatív dokfilm született az elmúlt évtizedben. Fantasztikus képi világgal és/vagy lélegzetelállító történetvezetéssel. Na jó, egy mostani kedvencem azért belinkelem Banksy -ról/által.
 
Szerintem magyar tv csatorna ezekből egyet sem mutatott be soha… SZÉGYEN.
 
No, de akkor a természetfilmekre.
 
Szurikáták udvarháza, Tolvaj majmok, Orángután-sziget, megvannak? Na ezekre utaltam a valóságshow-k kapcsán. Most lehet fújolni itt is, hogy ezek mennyire szarok, de hát kétségkívül természetfilmek és a nézettség… az önmagáért beszél.  És én imádom őket, mert forradalmi megközelítésükkel és az "emberes reality"-ből lopott formátummal sok-sok fiatalt hoztak be a tévék elé (na jó, itt nem lehet sms-ezni, hogy a falkavezér  húzzon már el, meg itt a szerkesztők se tudnak manipulálni, hogy az alfahím ugyan másszon már rá arra a szexis szőrösre ott).
 
Aztán ami teljesen hiányzik a hazai palettáról és a szívem olyannyira fáj érte - és itt jön az előszóban említett Stohl Buci képbe - a Springwatch típusú műsorok. Rettentő egyszerű ötlet és hatalmas siker: természet-reality!!!!
Műsorvezetők körkapcsolnak szakértőkkel felvértezett celebekhez, akik egy-egy helyszínről jelentkeznek, hogy épp most bújt ki a vörösbegy fióka a tojásból vagy a róka kölkök kinn játszanak a kotorék előtt és persze be van minden kamerázva, mint a Való Világban. Azért vannak persze előre forgatott bejátszások is és itt is lehet sms-t küldeni, betelefonálni.
A műsor eléggé ver mindent Angliában… Ilyen: csekkold a vízirigót egy percnél és ilyen de lehet keresni a youtube-on még.
Azt hiszem csak álmodom, hogy az RTL-en vagy a tv2-n ilyet lássak… mondjuk Liptai Claudia terepruciban ücsörög a nádasban és épp meglesi a mocsári teknősök párzását.
 
No és azért megmaradtak a nagyszabású ún. blue-chip filmek is, amelyek csak természetet mutatnak be, de akkora költségvetésből és olyan látványosan hogy abba belesápad az ember.
2-3 évente készít egy-egy ilyet a Discovery-BBC vagy az NHK-NHNZ tengely esetleg a NatGeo. (Figyelni: most jön ki nemsokára pl. a Frozen Planet. )
 
A blue-chip-eknél is forradalom zajlott mind a technikát illetően (ezt mindenki saját szemével láthatta a Planet Earth-ben)… és itt jön egy fura dolog… a nézésben is.
Megjöttek a fiatalok!!  
A közönségünk ugyanis épp kezdett kihalni, kicsit aggódtunk. De már máshogy nézik ezeket a filmeket: kezdődik a műsor, elő az okostelcsit és/vagy a ipad-et, tablet-et és megy a közösségi médiáskodás párhuzamban: „láttad ezt a böszme elefántot?” „öcsém, hogy lenyomta már a bölényt az a farkas” stb stb stb és persze belinkelések stb. A tv nézés és a természetfilm-nézés is közösségi élmény lett!!
Hát nem csodálatos?
 
És akkor már csak egy dologról szeretnék írni, azokról a természetfilmekről, amelyek a legközelebb állnak hozzám, de oly ritka ilyen történetet találni. Egy egyedi valós történet a természetből, akár emberekkel, ami lenyűgöz, felemel, katartikus élményt ad…. na jó, maradjunk profánabb szinten: közben eszedbe sem jut a távkapcsolóért nyúlni.
Igazából a fentiek megírására a legutóbbi ilyen film is sarkallt, David Allen kedves kollegám állt elő egy elképesztő filmmel: My Life as a Turkey. Tessék megnézni (végig fenn van). De ilyen a Broken Tail vagy az Echo  vagy nagy kedvencem Saving Luna   és friss szerelmem The Legend of Pale Male film egy new york- i sólyomról...
 
Drámák, fordulatok. Sírás garantált.
 
Nálam is, azért mert a magyar közönséghez tévén nem tudom hogy eljutnak-e ezek a filmek valaha…
 

 

2011.09.16. zozocam

A bejegyzés trackback címe:

http://termeszetfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr723233003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

suga1 2011.09.22. 22:23:50

Szia,
bármilyen jókat is írsz, én csak egyetlen téma körül szaladgálok, ha októberben csinálod a dvd-t, boltokban lesz-e Karácsony előtt?

zozocam · http://termeszetfilm.blog.hu/ 2011.09.25. 18:08:40

Remélem meg tudjuk csinálni a dvd-t, de most is épp Floridában vagyok... félreértések elkerülés végett nem a beach-en tengek-lengek, hanem egy filmhez terepszemlézek a mocsárban.

nagyvadfotozas.hu 2011.10.20. 05:22:42

De sajnálom, hogy a My Life as a Turkey filmet levették a youtube-ról...

trick 2011.10.21. 17:00:59

Nagyon jókat írsz!
Eszembe is jutott róla egy nagy kedvencem ami szerintem szintén zseniális ötlet volt a természetfilmek terén. A naplószerűen (akár egy blog) elkészített Halcyon River Diaries sorozat. Család, gyerekek bevonása, illetve, hogy elég kimenni a közeli patak mellé, a mezőre és már ott is csodákat, drámai történeteket figyelhet meg az ember, mindez gyönyörűen és ötletesen rögzítve és tálalva... Lehet, hogy én voltam vak, de itthon szintén nyomát sem láttam sehol, illetve lehet hogy csak engem fogott meg és a mai fiatalság magasról leszarná, mivel nincs benne köpködésesfaszverésselkombináltszardobálás mint a ValóVilágban...

trick 2011.12.12. 15:18:56

Persze a nézők szempontjából nyílván mindegy, hiszen a jegesmaci mindenhol jegesmaci, a műhó meg olyan mint az igazi csak nem fagy rá a kezedre, de ez azért csúnya pofon a szakmának nem? Mit szólsz hozzá?

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu