A csáfordi csodaszólj hozzá

 

Már nem is tudom, az illat vagy a látvány döbbentett meg jobban.

Jó ideje cipeltük már a szokás szerint tömérdek cuccot, amikor is István szólt, hogy húha amott fehérlik az erdő. A tőzikés erdő! Megérkeztünk.
 
Már épp ideje volt, mert a neoprén melles csizma nem a legjobb túraruha...
 
Az erdőbe belépve újabb döbbenet, úszik a vízben az egész! Fél-térdmagasságban víz hömpölygött az egész erdőben, a kiáradt Répce vize. És alig valamivel a felszín felett milliónyi és milliónyi fehér tavaszi tőzike hajladozott a sodrást nyögve.
 
 
Mire lecuccoltunk, István - vagy ahogy önmagát aposztrofálja udvari fotósunk (értsd: a stábfotós) - egész extázisba jött és készített néhány elég szép fotót. És még volt képe vigyorogva mutogatni amíg mi összeállítottuk a cuccot!
 
Amikor is elkomorult az ég.
Meg mi is, eléggé...
 
Az egész sehogyan nem mutatott az esőre hajló szürkeségben. Pár képet azért csináltunk, de használhatatlanok: ki a fene néz szívesen homályos erdőben szürkés pacákat (ez lenne a tavaszi tőzike). Hát vártunk estig, de a felhők megtréfáltak, nem jött össze.
Közben jött pár helyi arc és közölte, hogy ők ilyen nagy vizet itt még sosem láttak, meg hogy mennyire szép is ez így.
Köszönjük...
 
Este visszahordtuk a cuccot a kocsihoz, jó messze álltunk ugyanis, mert még terepjáróval sem lehetett közel jönni. Közben persze volt egy kis intermezzo amikor is a Vitara úgy döntött nem nyílik ki, inkább beriasztva szeretné a következő napokat a csáfordi vizes réteken eltölteni...  Szerencsére udvari fotósunkról kiderült, amit én már régóta tudok róla, hogy egy igazi McGyver és megoldotta a problémát pikk-pakk.
 
Mi meg négy nap múlva tértünk vissza, izgulva, hogy a tőzikék addig ne virágozzanak el.
Hát, azok ugyan ott voltak, de a víz eltűnt!!
 
Ez eléggé letaglózott, mert jó-jó, ez a virágszőnyeg is lélegzetelállító, de az áradó vízben álló tőzikés erdő az azért nem volt semmi. De legalább igen szép fényeket kaptunk kárpótlásul és ezúttal Szabolcson és rajtam volt a sor, már ami az extázist illeti. Csak azt a sok szép vizet tudtuk volna feledni…
 
Este hirtelen neves természetfotósok lepték el az erdőt, mondanom sem kell ők is extázisban bóklásztak az erdőben. Persze, ők nem látták ezt az erdőt majd' félméteres víz alatt. Így is egybehangzóan állították ilyen szép évek óta nem volt.
Na persze azért persze mi is boldogan és elégedetten távoztunk, lett pár csinos képünk erről a fantasztikus öreg tölgyesről, a csáfordjánosfai tőzikés erdőről.
 
Több kép és videó hamarost!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://termeszetfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr91005683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.