Az elmúlt pár nap sorozatos szívásáról eszembe jutott fél évtizeddel ezelőtti másik szívatásunk, akkor épp a hófajdok által...

Egy régi videó. 

Újra volt fára mászás.

A sasfiókáknak ugyanis már kifelé jár az idejük a fészekből... De hát náluk is előfordul az, ami az embernél. Azaz, hogy a fiatalok kissé túl jól érzik magukat a fészek melegében...

És ahogy az ember szülők, úgy az öreg sasok is alkalomadtán kénytelenek némi trükkhöz folyamodni...

Hoznak kaját, de nem adják ám oda, hanem távolabbi ágakon ingerlik a fiókákat, hogy ugyan,  szaladjanak már ki, ha éhesek.

Ez egy hosszasabb folyamat, de működik (végül is ki látott már télen sasfiókát a fészekben?)

Persze előfordul amikor a suta sas fióka elvéti és lepottyan vagy letörik egy vékonyabb ág alatta. De ilyenkor sincs baj, nincs az a róka, amelyik neki menne a hatalmas karmoknak. 

A szülők a földön is etetik még a kipottyant sasfiókát aki pár nap múlva már szárnyra is kel.

A bal oldalon ezen a hosszú képen alul az a pont,  az Szabolcs, a fa tetején pedig Zoli, aki a dobozba rakja be épp a HD kamerát.

Zoli, fenomenális sas szakértőnk  előkészül a fára mászásra. Háttérben a lessátor, amely majd' három napon át lesz a "stúdió" a fészek alatt, ide jön a HD kamerából a kép. (WC nincs benne, kijönni meg nem lehet).

Felfelé az öreg tölgyön, a régi fagyöngy gyűjtők felszerelésével.

Ez a doboz, benne egy optikát imitáló ásványvizes palackkal több, mint egy évet volt a fa csúcsán.

Most a HD kamera érkezik bele.

UPGRADE!

Amiért a poszt címe az lett ami.

Épp teknős tojásrakásra vártunk (na, ők is megszivattak...), amikor is...

Épp így ülök, meresztem a szemem, stírölöm a gátat, hátha feltűnik egy teknős a töltésen, amikor is csörög a telcsi.

Zoli hív, ott a sasfióka előtte 15 méterre, lepottyant! Azt a mekkora kurva nagy mázli már! - villan át az agyamon (mármint nekünk, nem saséknak....)

Ugyanis nem hittem volna hogy ez összejön. Otthagyjuk a teknősöket, amúgy sem voltak túl aktívak és húzunk északra, Barcson keresztül. Majd át a somogyi brettyán (bűzős pocsolyák az erdőben, helyi elnevezéssel), 4wd persze. Zoli vár, ott a sasfióka valóban. Nem tűnik riadtnak, inkább érdeklődően néz körbe a fűben. Zoli azt mondja, ha végeztünk, akkor majd meggyűrűzi,  ez a madár pár napot tuti földön lesz még.

Na oké.

Felhekköljük a nagyoptikát a gépre, előveszem a lessátort. Nem is lopózunk, minek hiszen úgysem megy el. Aha, szart nem... azaz dehogy, épp ellenkezőleg, sasfiókánk ránk néz, szart egy nagyot - ekkor éreztem itt valami nagyon nem kafa - majd hipp-hopp könnyedén elreppent. 

Mi ez, "Kész átverés" réti sas módra?? Mert akkor tuti rajtunk röhögnek Somogy-szerte...

Azért fájó, amikor már majdnem megvan valami aztán végül mégsem. De hát ez "hardcore natural history".

Benne van a pakliban. 

Gólya fórum, klikk IDE, kicsit legördíteni (2010. június 14.-i bejegyzés). Ott a kéményen ülünk. De itt a kép is. Gyorsan felkerültünk, megtiszteltetés, köszönjük. 

Éljenek a darányi gólyák!!

A sztori lényege itt az, hogy nagy hőségben a gólyaszülők árnyékolják a fiókáka, akik szemmel láthatóan igyekszenek a viszonlyagos hűsbe. Már csak a kiskameránkat kell az anyamadár szárnya alá bejuttatni valahogy...

Elnézést, ez egy kicsit OFF TOPIC (off blog...) lesz, de néha ilyen is kell.

Budapest, indulás, bekapcs: ROXY

Itt a Balaton, ugrás: RISE FM

Már hullámzanak a Somogyi dombok: K1

Tucc-tucc! 

Techno a fél ország. Mire leérünk fel is vagyunk spanolva. Be kéne már wifiznem a Patrolt, hogy online nyomjuk a Dinamo-t. Az lenne az igazi.

Szóval gyurgyalagozni jöttünk Somogyba, meg is van. És hogy milyen is a gyurgyalag-szerelem, arról szól majd a következő poszt.

Csónakból forgatni ugye mindig gáz, mert mozog, ingadozik. Márpedig, ha árvíz van akkor sok száraz pont nem igazán akad az ártéri erdőben… Vállon kamera, ah, ugyan már, nem a híradó vagyunk.

Ötlet kezdő természetfilmesnek: csinálj katamaránt két csónakból, az egyiken van a motor a másikban felállíthatod a statívot, az már nem remeg, nem ingadozik. És máris olyan mintha valami giroszkóppal forgatnál, gyönyörű lágy, sikló képek, svnekelni is stabilan tudsz!

Minden kész volt. A les, a hely, az állatok. És ezúttal időben ott voltunk. De nem, valamiért nem megy ezekkel az állatokkal... Hétfőn, amikor Janne kiment volna három napra, rázendített az eső. És ugye tudjuk mi lett a vége. Azért még párszor kiautóztunk a vizes erdőben, bár az út is olyan lett végül, hogy csak csak kerülővel jutottunk ki. 

Kaját vittünk a sakáloknak, de végül a helyet méteres víz árasztotta el. Ha sakál lennék, én nem kockáztanám az úszást. 

Szóval eldőlt. Sakál nem lesz a filmben. De mit ád a sors, a sakálok helyett, a szakadó esőben olyat forgattunk, amire még gondolni sem mertem, nemhogy a forgatókönyvbe beleírni...  Vízesésben játszadozó vidrák, ugye jól hangzik?

Ez már csak egy ilyen műfaj.

 Egy esős nap...

Árvíz van.

Száraz hely az ártéren nem sok.

Ilyenkor nem merek odanézni, hogy lehet a biztosítónak kimagyarázni, hogy  egy haltároló ketrec átfordult és csobbant a kamera?

A kép viszont, ahh, bitang jó lett.

Hiába, kockázat nélkül nincs győzelem.

Mit láthat a mocsárban úszkáló teknős? 

És csak semmi állatvédelmis pánik, kérem... Teknősünk könnyedén úszott a fura rakománnyal a hátán és persze igen hamar el is távolítottuk róla. Bántódása nem esett, viszont sajnos a kép - be kell valljuk - nem lett valami szuper, még dolgozni kell rajta. A somogyi berkek vize tiszta ugyan, de borzasztó sötét.

Lámpát a teknősre azért meg már csak ne....  

Nem adjuk fel. Télen ugyan már kegyetlenül megszívattak a sakálok - ha lelkileg egyszer feldolgoztam akkor írok belőle egy posztot, tanulságos, kezdő természetfilmeseknek mindenképp - de most - csak azért is - még egy kört futunk.

Általában bejegyzést csak akkor írok, ha már valamit megcsináltunk, de ezúttal, hátha alapon megfordítom a sorrendet, íme az előkészületek.

Szóval, adott egy hely, amit már jó ideje ismerünk, és kitűnő helyi segítséggel már hónapok óta etetés és megfigyelés alatt tartunk.

Csak épp sehogy sem sikerült eddig összehoznunk, hogy pont akkor legyünk ott, amikor a sakálok is méltóztatnak nappal felbukkanni. Amolyan random állatok ezek.

Magunkat mentendő, a sakál új faj (lenne) a filmben, márpedig minden más állatot tavaly már alaposan kiismertünk. Tudjuk a pontos játékszabályokat. A sakálokkal azonban csak nemrég kezdtük ezt a társasjátékot, és egyelőre ők vannak nyerő pozícióban.

Sebaj, mindegy. Most érzem, hogy meglesznek. Építettünk egy szagmentes lest, benn a mocsárban. És hogy miért vagyok ennyire pozitív?

Mert a jelek biztatóak. Barátaink újra fetűntek a színen... Ők ugyan nem tudnak róla, de mozgásérzékelős kamerák vannak a helyszínen és mi innét tudjuk mindig a friss híreket. Kissé rossz minőségben (ezek nem a filmes kamerák!), íme a legutóbbi aktivitás.

Hát ennyi, akció indul, kéretik szurkolni!!

A nádifarkas mégiscsak kellene egy olyan filmbe, amely a magyar vizes élőhelyekről szól, ugyebár?...