2009. július 11., Belső-Somogy, Magyarország. Rétis sasra várunk, tegnap megnéztük merre mozognak a tavakon, kicsit be is etettünk egy sarokba nekik.
1999. július 11., Talan-sziget, Oroszország, Ohotszki-tenger. A Steller-féle halászsast kémleljük, feltűnik-e a szirtek mellett a világ legnagyobb termetű sas faja...
Épp ma 10 éve… Napra pontosan egy évtized telt el a két forgatás között…
Az a film, a “Siberian Survivors” volt életem első nagy természetfilmje, a Discovery-nek, akkor még segédoperatőrként... ma már önálló producerként. (Hahó, nem félreérteni, ez nem az az ember a természetfilmezésben, aki összetarhálja a pénzt, aztán merdzsóra költi a film helyett...!)
Bár ez az egész elég viccesen kezdődött...
Mondtam barátaimnak egy szép nyári napon, hogy elmentem Kamcsatka mellé egy szigetre rókákat meg medvéket forgatni másfél hónapra.
Ám amikor a rettentő hosszú és kalandos utazás után Jannével, akinek akkor az asszisztense voltam és azóta egyik legjobb barátom lett, megérkeztünk a szigetre, nos, akkor három csinos fiatal orosz biológus lány fogadott… Kiderült szegénykék az egész nyarat ott töltik, magukban, hárman összezárva. (Persze vagy félmillió lundával is).
Hoppá!
Ezt nehéz lesz otthon megmagyaráznom.
Ánnya, Olga és Vera azonban igazán nagy segítségemre voltak. Nemcsak fincsi borcs levest tudtak csinálni, hanem hasonlóan finoman tudtak masszírozni, egyszerre hárman, egy-egy különösen hosszú és fárasztó cipekedős nap végén.
Nem csoda, hogy azt gondoltam, ha ilyen a természetfilmes élete, akkor én maradok ebben a szakmában!
Elég az hozzá, hogy azóta természetfilmeket készítek. (És a lánytriótól is kapok még leveleket... a legemlékezetesebb az volt, amelyben meztelen fotókat küldtek magukról, az Ohotszki-tenger mellett pózolva, testfestékkel hatalmas betűkkel felpingálva magukra azt, ahogy az egyszerűség kedvéért szólítottam őket: Sexy, Lovely és Funny… khm, a képekből volt némi „félreértés” akkori barátnőmmel.)
De komolyra fordítva a szót, azóta bizony tíz dolgos év telt el. Még pár iskola, sok forgatás a Scandinature-nél, amiből rengeteget tanultam, és gyakorlat a "természetfilm-gyárban" azaz a BBC-nél, Attenborough szerkesztőségében. Ma már jó pár film is van a hátam mögött, szinte a világ összes országában vetítik ezeket, némelyik rekordnézettséget ért el és fesztiváldíjak is porosodnak otthon egy kosárban szép számmal. Egyszer majd talán lesz időm kipakolni őket...
De mindez igazából nem számít...
Inkább az az izgalom a lényeg, amit most is érzek, ahogy itt ülök (ugyanabban a gumicsizmában, amelyet anno a kamcsatkai útra vettem!) kedves-öreg terepjárómban a somogyi mocsár szélén.
Ugyanaz az izgalom, mint tíz éve, Talan szigetén:
Meglesz-e a kép, amit megálmodtunk és amiért annyit dolgoztunk az elmúlt napokban…?
Na, megyek is, megnézem mit sikerült Szabinak pár száz méterre innen a lessátorból összehoznia, mialatt én ezeket a sorokat írtam.
ui. Tán ez egy évfordulós ajándék a sorstól?! Pikk-pakk összejött a kép! Posztolom nemsokára...!!!
Ja, és itt egy írás az erről az első nagy forghatásról, annak aki kedveli az efajta útleírásokat. Még akkor, tíz éve íródott, nagy lelkesültségemben, amikor visszatértem Oroszországból:
Klikk ide!
