Idén ő volt az öreg réti sas pár egyetlen fiókája.

A másik tojást valami baj érhette, így egyedül nőtt fel a hatalmas fészekben a vén tölgyfa tetején.

A kirepülés is elég sutára sikeredett, az első szárnycsapások után a földön végezte... De gyakran megesik ez „saséknál”. Baja nem lett, egy tini sas fiókának még a róka sem mer neki menni. Pár nap múlva pedig már együtt szárnyalt a szüleivel.

Most meg itt próbálkozik, először a kiskacsákat próbálja elkapni, de ezen még a sokat látott  cigányréce tojó is hápogva röhög vagyis röhögve hápog. Simán megússza az egész kacsa família.

A ifjonc sas így visszaröppen a száraz fára, anyja mellé. Szinte érteni lehet a megrovó testbeszédet...

Elküldi, azért legalább egy nyomorult halat illene fogni. Neki indul, a kárászok a felszínen kavarnak, hú de sokan vannak. Szinte megáll a levegőben, izé, nem tudom hogy kell. Végül is elég összetett feladat. Visszaül… de aztán egy hirtelen villanás.

A suta sas fióka vadásszá érett.