Még szerencse hogy nem egy kontinensnyi országban élünk. Kis országunkban elég gyorsan át lehet zúzni egy havasabb helyszínre, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig kívánta, mert öreg saspárunk környékén a Balatontól egy kőhajításnyira pár óra alatt elolvadt a hó. A tél már csak ilyen a Kárpát-medencében.

Pedig épp kezdtük megkedvelni öreg saspárunkat. Annyira nehéz megállni, hogy ne ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal az állatokat, különösen ezt az öreg párt elnézve... De hát ha egyszer tisztára olyanok voltak, mint akik már ismerik egymás mozdulatait évek óta! Mintha az járna a fejükben, hogy "na megint egy költési szezon, szívem, csak legyünk túl rajta, zavarjuk le gyorsan". Semmi extázis, semmi izgalom. Csöndben teszik a dolgukat, tatarozzák a fészket és amikor az egyik beszáll a fészekbe, a másik unottan folytatja a kötelező teendőkel.

De azért helyesek. Sőt. (Ígérem ápgrédelem a laptopom, hogy terepről is fel tudjunk lőni HD videót. mert szívesen bemutatnám őket a blogközönségnek). 

Szóval, visszatérve a a hóra, pár körtelefon és kiderült, hogy 150 kilométerrel arrább, a Duna mellett még vastagon áll a hó az ágakon. Hiszi a piszi.... 

De tényleg, átzúztunk Bajára és itt havas az erdő!! De még mennyire, eszméletlen szép.

Csak el ne olvadjon holnapig.