Nem adjuk fel. Télen ugyan már kegyetlenül megszívattak a sakálok - ha lelkileg egyszer feldolgoztam akkor írok belőle egy posztot, tanulságos, kezdő természetfilmeseknek mindenképp - de most - csak azért is - még egy kört futunk.

Általában bejegyzést csak akkor írok, ha már valamit megcsináltunk, de ezúttal, hátha alapon megfordítom a sorrendet, íme az előkészületek.

Szóval, adott egy hely, amit már jó ideje ismerünk, és kitűnő helyi segítséggel már hónapok óta etetés és megfigyelés alatt tartunk.

Csak épp sehogy sem sikerült eddig összehoznunk, hogy pont akkor legyünk ott, amikor a sakálok is méltóztatnak nappal felbukkanni. Amolyan random állatok ezek.

Magunkat mentendő, a sakál új faj (lenne) a filmben, márpedig minden más állatot tavaly már alaposan kiismertünk. Tudjuk a pontos játékszabályokat. A sakálokkal azonban csak nemrég kezdtük ezt a társasjátékot, és egyelőre ők vannak nyerő pozícióban.

Sebaj, mindegy. Most érzem, hogy meglesznek. Építettünk egy szagmentes lest, benn a mocsárban. És hogy miért vagyok ennyire pozitív?

Mert a jelek biztatóak. Barátaink újra fetűntek a színen... Ők ugyan nem tudnak róla, de mozgásérzékelős kamerák vannak a helyszínen és mi innét tudjuk mindig a friss híreket. Kissé rossz minőségben (ezek nem a filmes kamerák!), íme a legutóbbi aktivitás.

Hát ennyi, akció indul, kéretik szurkolni!!

A nádifarkas mégiscsak kellene egy olyan filmbe, amely a magyar vizes élőhelyekről szól, ugyebár?...