Casting2 hozzászólás

Szóval van ez a kutatás dolog. Nagyon nem szeretem, főleg huzamosabb terepmunka után. Kap az ember egy topikot, mint most én, aztán beleássa magát: emaileket írogat, telefonál, elképzel valami csuda érdekes sztorit. És közben literszám issza a kávét meg zsibbadttá üli a seggét a gép előtt és elképzeli, hogy de király lesz ha végre megint szarrá csípik a szúnyogok.

És castingol, szó szerint. Magam részéről osztályozni szoktam a filmezendő állatokat, tisztára mint a hollywood-i sztárokat. Vannak nálam „A” kategóriások, akik eladják a filmet, „B” kategóriások, akik feltűnnek majd epizódszerepben és persze statiszták tucatszám. No meg, akik valamiért nem férnek bele a sztoriba… vagy igen, ebben a műfajban ilyen is van: szinte lehetetlen filmezni őket (bár hallottam Charlie Sheen sem egy könnyű eset).
 
Szóval ez folyik itt most:
Aztán persze majd a terepen jön a bazi nagy koppanás.
 
Vagy az újrafelfedezés.
 
Csakhogy ha az ember a NatGeo-nak dolgozik, mint épp most, akkor ők előre tudni akarják miről szól majd a film (amit uramisten… 2014 végén mutatnak majd be...). Úgy értem jelenetre bontva… jó, mi?
 
Basszus, még nem is voltam a helyszínen! A lényeg azonban, hogy sokadszorra jövök rá, hogy elképesztő mennyiségű sosem hallott sztorit lehet találni a Föld gyakorlatilag bármely pontján.
 
És erre talán a Vad Magyarország volt az egyik legszebb példa.

 

A messzi projektszólj hozzá

A lányom azt mondta, hogy majd csak messziről forgathatom őket.  Szerintem meg azért csak kéne pár közeli is... végül is - az ő szavaival élve - olyan "édikék".
A magyar hiúzok és parlagi sasok története előtt (amiről a VM2 szól majd) a következő három év velük telik.
Indulás az első útra szeptember végén!
 
 
Más: tök vicces ahogy rendre eltűnnek innét a Facebook lájkolások, biztos lenyúlta ez a Zuckerberg srác.  Sebaj, a lényeg, hogy olvassátok a blogot. Kész az angol verzió is, ott is posztolok kissé más tartalmakat. Itt látható: wildtales.net

 

Eközben a fesztivál fronton...3 hozzászólás

BREAKING NEWS! 

A film döntős a Jackson Hole fesztiválon!!
 
Akinek ez nem mondana semmit, akkor annyi, hogy ezt a kétévente megrendezett fesztivált szokás a természetfilmes Oscar-nak is nevezni. Magyar film ide még sosem jutott be és őszintén szólva nem is nagyon bíztam benne, hogy a fantasztikus világtermést ismerve egyáltalán bekerülhet a döntőbe. Csak tessék csekkolni itt, hogy kik a versenytársak. Megtisztelő.
  
Szóval a filmet úgy tűnik, hogy nem csak mi magyarok szeretjük (ugye valljuk be, kissé elfogultan…). Azt írják, hogy a Jackson Hole-on az előzsűrizésben több mint hatvanan vettek részt Észak-Amerikából, Európából, Ázsiából és Afrikából, akik 510 filmből válogatták ki végül ezt a pár döntőset. Azért ez csak jelent valamit…?
 
Megszámoltam: eddig kilenc fesztiválra neveztem a filmet és ezekről hét díjat hozott el a „VM” és a maradék kettőn is döntőbe jutott… Hihetetlen! Egész komolyan mondom: sosem gondoltam volna, hogy nemzetközileg is ott lehet a film, már csak a témája miatt sem...
Nézzétek csak meg: a két film egyike, amivel Amerikában versenyzünk, a féktelenül színes Madagaszkárról szól (értitek: M_a_d_a_g_a_sz_k_á_r  pl. minden 3+-os gyerek hallott már róla!) másik meg a csernobili rádioaktív farkasokról (ez meg önmagáért beszél…).
De, hmm, valamiért szeretik a nem túl egzotikus magyar mocsarainkat is méghozzá egész távoli népek is.
 
Például Japánban, ahol a hétvégén díjazták a rangos Japan Wildlife Film Festival-on. (Külön öröm, hogy Japánban KÉT magyar film is döntős volt, a Vad Magyarországon kívül kollégáim Ketten egy fészekben című alkotása is, amit nagyon-nagyon szeretek és remélem tudunk együtt dolgozni a stábbal egyszer! Sőt most jött a hír, miközben ezt írom, hogy ők is kaptak egy díjat, hurráááá!!)
 
És szintén most a hétvégén, odahaza, a szívemhez oly kedves pusztaszeri természetfilm-fesztiválon a fődíjat kapta a Vad Magyarország! Köszönjük!
 
Sajnos nem tudtam ott lenni… pedig szalmabálákon heverészve természetfilmeket nézni nem egy utolsó mulatság…

 

 

 

Ráncfelvarrás avagy új blogsablon1 hozzászólás

Mivel – lehet, szó szerint – kicsit más vizekre evezünk, ezért a blog is kissé (nagyon) megváltozott. Remélem bejön ez az új sablon... Bár a tervező előre felhívta a figyelmet a fikázó trollveszélyre, de készen állok megvédeni! :) Nekem ugyanis tetszik.  A tartalom is változik.  A Vad Magyarország film utóélete mellett remélem hamarosan ismét tudok komolyabb forgatásokról is posztolni. De mindenféle más dolgokról is lehet majd itt olvasni, például kollégák forgatásairól (azaz szívásairól különféle rafinált állatokkal és az időjárással) vagy csak szimplán néhány atom jó természetfilmről, amit láttam vagy láttatok.

100000 és 100005 hozzászólás

Megnéztem, összeadtam, meghökkentem... 

A film videómegosztókra feltett trailere - videa és youtube - már százezer megtekintés felett jár, a pontos szám 103,504 - ebben a pillanatban. (Oké, Fluor Tomi lenyűgöző klipjétől még messze vagyunk, de csak behozzuk...talán...:)).

Közben meg az Urániában a nézőszám a tízezres lélektani határnál... vagy lehet, hogy felette már amikor ezeket a sorokat írom. Elképesztő emberek, elképesztő... és köszönjük! Egy biztos, ahogy a Facebook-on is írtam, lesz "Vad Magyarország 2" a sztori is megvan és érdeklődő tv csatornák is akadtak már. Csak kissé túl sok projekt esett be addig és elnapoltuk (eléveltük) 2013 utánra. De a blog nem halkul el, sőt... a majdani VM2 forgatásáig is rakunk fel mindenféle természetfilmes infót, forgatási fotókat, videókat a hamarosan megújuló blogra.

Filmszemle8 hozzászólás

Hát ez is megtörtént, a Magyar Filmszemlén, a 42-en, amely valószínűleg az utolsó is volt, a Vad Magyarország megkapta kategóriájának fődíját. Sajnos nem tudtam ott lenni, ezért a film vágója, Hargittai László, alias Pamacs vette át a díjat, amiről sebtiben fotót is készített.  

De nem is bánom, mert legalább annyi köze volt neki is a filmhez, mint nekem és még sokan másoknak is. Ezért - bár tudom, hogy senki nem olyan perverz, hogy stáblistákat olvasson - itt a filmben résztvevők névsora, a tovább-ra kattintva - jó sokan. Köszönjük!

Nézőszám22 hozzászólás

UPDATE: az első tíz napban 3805-en látták a filmet. Vicces (vagy szomorú inkább?), hogy ha ez így megy tovább, akkor napokon belül a Vad Magyarországnak lesz az idei évben bemutatott magyar filmek közül a legmagasabb nézőszáma. Más most a második (harmadik helyen 2356 nézővel Tarr Béla Torinói lova).

A pontos adatokat meg fogom kérdezni a mostani május elsejés hétvége után, de az első hétvégén már 2000(!!) közelében volt az Urániában a nézőszám! Ez azért elég döbbenet... mindenféle neves magyar művészfilmek országszerte összesen nem produkálnak ennyit, a Vad Magyarországra meg egyetlen moziba egy hosszú hétvége alatt beültek ennyien. Tyűha! Köszönjük! 

Lehet át kellett volna gondolni az országos terjesztést is?! De hát őszintén a fene sem gondolta volna, hogy ennyire érdekli az embereket Magyarország vadvilága... 

Jönnek a kritikák24 hozzászólás

A lista alant folyamatosan bővül! UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2011. JÚNIUS 
 
Persze hogy azzal a nem titkolt szándékkal hívtunk meg mindenféle újságírókat és bloggereket a díszbemutatóra, hogy utána kíváncsian és izgatottan olvassuk, hogy mit is gondolnak a filmről.
Nos, kutakodtam kicsit a neten, így húsvétolva az ócsai láperdő szélén. 
Komolyan nagyon megtisztelve érezzük magunkat és megilletődve látjuk, hogy ennyien és ennyit foglalkoznak a filmmel. Hihetetlen öröm, hogy mennyire szeretik a történetünket Magyarországról.
(...És nem, nem, nem, esküszöm, hogy nem a szerzők lefizetésére használtuk a szponzorok pénzét!)
Bővebben alant, a továbbra kattintva!
 

Egy héttel korábban8 hozzászólás

 

FIGYELEM!

A film egy héttel korábban, azaz már április 21-től lesz az Uránia Nemzeti Filmszínház műsorán!

 

2011.04.16. zozocam

Harapós harcsa1 hozzászólás

Ülök derékig a vízben, neoprén ruhában.
Előttem a hím harcsa, teljesen begőzölve. Egy nagyon érdekes viselkedést próbálunk lefilmezni, azt, ahogy a hím őrzi az általa „épített” fészket. A nőstény erre rakta le ikráit,a amelyeket a hím megtermékenyített. Aztán a "harcsa srác" itt őrködik még vagy 3-4 napot, míg az ivadékok ki nem kelnek.
lyenkor állítólag mindennek nekimegy – ezt persze pofátlan horgászok ki is használják. Nézem a keresőn át ezt a fantasztikus állatot majd hirtelen megráz az áram! (???)... vagy valami hasonló. A kisujjamnál.
Odanézek, vérzik, basszus a harcsa nekiment! A bőr lehorzsolva, semmiség az egész, de döbbenten nézek, mert egyszerűen nem láttam, hogy mikor kapott oda.
Persze megérdemeltem, mert mit pofátlankodok én ott, amikor ő csak a dolgát végzi??
 
Ez a példány úgy 8-10 kilós lehet… és hirtelen eszembe jut tíz évvel ezelőtt az a három harcsa, akiket a tiszai ciánszennyezés után mentettek ki és egy használaton kívül uszályban, mint medencében tartottak, amíg a szennyezés el nem múlt. Akkor a halászok azt mondták nem bántanak, így be is ugrottam a vízbe, a három harcsa pedig meg is indult nagy hullámokat kavarva az uszály túlsó feléből.
 
Tisztára, mint a Cápában.
 
No, erre a halászok gyanúsan lecsendesedtek…  
A három csodálatos bestia ott sertepertélt a víz alatti kis kamera előtt pár centire… És tíz évvel ezután ébredek rá, hogy azok a két méter körüli állatok nemhogy a kisujjam, de a kamerával együtt a fél karom simán benyelték volna.
 
Ezt a sztorit csak azért írtam meg, mert ha az ember természetfilmes óhatatlanul megkapja a bárgyú kérdést, hogy hú, voltál már veszélyben? A Vad Magyarország kapcsán is felmerült pár riporter részéről ez, a válaszom pedig meg is írtam egy posztban korábban már itt, hát kérem nekünk ez volt a legdurvább.
 
Hiába nincs jegesmedvénk, de még egy öreg pusztai oroszlánunk sem.

De azért így is elég izgalmas a magyar vadvilág….! :)

Egy régebbi videó harcsa hímünkről meg itt.

 

süti beállítások módosítása