Hát, úgy tűnik senki nem moderálta az időjárást, legalábbis kilenc napja számunkra használhatatlan.

Habár...

Ez nem teljesen igaz. Tegnap nyílt egy rés. A felhők között, úgy értem. Szerintem a szarvasok is épp annyira várták, mint mi, ezért valami olyan műsort vágtak le egy dunai homokszigeten, amiről még nem is hallottunk, nemhogy filmen láttuk volna. Talán ezért megérte a több mint egy hét szívás esőben, szélben.

Szarvasaink, fiatal bikák és tehenek idei borjaikkal fogócskáztak úgy egy fél órát, mielőtt továbbálltak volna vacsorázni. Olyanok voltak mint valami kedves lökött óvodás csoport: ugrabugrálás, csipkelődés, szaladgálás, "apádüte nem ér".

Persze kilenc nap kudarc után érthetően kissé kishitűen érkeztünk a színre.

De jó is lenne, ha ott, ma este pár szarvas átkelne - ábránd, hód rágás mellett:

Aztán Janne, Finnországból frissen importált besegítő operatőrünk elhelyezkedett. Ez kissé megdobogtatta produceri szívemet.... és nem, nem a látószög nagyszerűsége, hanem a vízionált biztosítói ügyintézés kisszerűsége miatt...

Merthogy ki látott már uszadékfán Red kamerát?!

De bevált!!

Na, úgy egy fél perc az őszi jelenetekből talán megvan. Nem egy könnyű műfaj ez...

Mozgóképet, szokás szerint, hamarost posztolunk!