A legtipikusabb természetfilmes kulimunka a lessátor állítás.

A legszörnyűbb benne az, hogy fogalmad sincsen róla, hogy vajon tényleg bejön-e, azaz a megfelelő helyre raktad-e - mégha előtte oly alaposan is tanulmányoztad a terepet és az állatokat. De a mérhetetlen optimizmus hajt előre, hogy aztán másnap hajnalhasadás előtt, azaz úgy hajnali fél négy körül beülj, lesz ami lesz.

Most nem is írok többet csak feldobok pár képet a természetfilmesek hétköznapjából (elvileg erről szól a blog, nem?) - rettentő álmos vagyok is ugyanis.

Megközelítés:

Helyszínelés:

Elrejtekezés:

Az az ágas-bogas folt alul, az az egyik les:

Gímszarvas, vaddisznó,kócsag, szürke gém, kanalas gém, fekete gólya lett belőle filmezve. Van aki öt méterre odajött megmutatni magát a kamerának, bár valószínűleg nem tudta hogy épp filmsztár lesz.

Na, most csak ennyi, ja, meg egy gyorshír, hogy stábunk újabb taggal bővült, részletesebben hamarosan!

A kedves horgász kollegák valószínűleg jobban képben vannak: amikor az akác virágzik akkor ugyebár ívnak a harcsák. Szofisztikáltabban ez úgy hangzik, hogy amikor a vizek középhőmérséklete megüti a kb. 22 fokot akkor eljött az ideje a harcsa násznak!

Hát, sajnos nem figyeltünk oda eléggé és a tóvíz hőmérséklete a korai kánikulában eléggé megszaladt és hőmérőnk szerint megvolt már 25(!) fok is, mire odajutottunk. De azért reménykedve nekiláttunk leforgatni azt, amit természetfilmben én még nem igazán láttam: a harcsa kotolást. Azaz, ahogy a hím harcsa fészket készít (azért ne egy gólyafészket képzeljünk el....) a part menti belógó fűzfagyökereket farkával kitisztítva, majd drámai ívás következik és a hím még egy darabig őrzi az ikrákat és a kikelő ivadékokat.

Jó sztori, ugye?

Már tél óta agyaltunk ezen a jeleneten, sok-sok horgásszal, halásszal beszéltünk, számos helyszínt megnéztünk. Íme ami összejött, pár kép sebtiben "nyersen" a kamerából (jó sok forgatott anyag van, hiszen 3 teljes napot vártunk a víz mellett, hogy történjen valami harcsa szex fronton...)

1. kép: Hím harcsa keresgéli a megfelelő helyet.

2. kép: Ezen itt kevésbé látható, de a farkával tisztítja, "megépíti" a fészket a jobb oldalon látható fűzfagyökerek között.

3. kép: Már nagyon idegesen várja a nőstényeket és még a távirányított vízalatti kameránkat is ikrától duzzadó harcsalánynak nézte!

De izé.... sajnos nem jöttek a finnyás harcsa hölgyek.

Hoppon maradtunk: mi, a természetfilmesek és a vágytól égő harcsa srác.

Majd talán jövőre, ugyanitt, de kicsit korábban.

Mi ott leszünk.

Hát ezt bebuktuk.

Legalábbis most (na jó, és csak egy picit)...

De hát van ez így a természetfilmezésben kérem.

Jön egy nagy ötlet, aztán miután jó pár nap elteltével a technikai megvalósítással is megvagy (azaz "összehekkölted a cuccot") és kicipekedsz a helyszínre, az a fránya filmezendő vadállat állatira nem hajlandó "együttműködni". 

Sőt tojik az egészre.

Pedig ha tudná milyen nehéz pl. 4 érintkezős 3,5mm jack dugós 30 méteres kábelt összehozni akkor szerintem nem így viselkedne...

Na de újra megpróbáljuk hamarosan. A mellékelt képeken még Szabolcs nagy reményekkel rakja össze a cuccot.

De optimista természetfilmesként ez az apró malőr nem szegte kedvünk és két nap eredménytelen lessátrazás után annál eredményesebb két napot töltöttünk el a Dráva felett magasodó heresznyei magaspart eseményeit filmezve.

Elég atom a hely!

Kb. 30-40 méter magasról szakad le függőlegesen a part itt a folyóba és hát mondanom sem kell, hogy ez a tuti löszfal messziről vonzza az otthonra vágyó gyurgyalagokat, parti fecskéket, sőt seregélyeket.

A seregélyeknek valójában az ártéri fák odúi az igazi törzshelyei, mégis itt a löszfal üregeibe fészkelnek be. Igazából megértem őket, ilyen panorámás kéglinek nehéz lehet ellenállni.

No de a konfliktus ott van, hogy a seregély sokkal korábban érkezik meg a vonulásból és már javában költ, mire az igazi tulaj, a gyurgyalag megjön. Most képzeljük el a helyzetet: épp hazajövünk a nyaralásból és konstatáljuk, hogy valaki beköltözött a házunkba a pereputtyával együtt! Azt hogy a gyurgyalag hogy oldja meg, az a löszfalba vájt odúk mélyének titka marad. De a seregélyre nézve én nem sok jót tudok elképzelni...

Szóval akció az volt elég.

A gyurgyalagok a seregélyproblémától eltekintve boldogan nászrepkedtek a Dráva felett és a kamerát is szempillantás alatt megszokták. Ez a sztori nagyjából megvan....

De izé, hát nem megint van egy ötlet?! Belülről a gyurgyalag odú! Hú de jó lenne, mi? Megpróbáljuk. És reméljük a gyurgyalag együttműködőbb lesz...

Végül is egyszer már Izlandon a lundával megcsináltuk:

És egy váratlan utóirat.

Jelentem a magyar rackából lehet a legjobb roganjosh-t készíteni!! (ez a mi pörköltünkhöz hasonló állagú szaftos indiai étel isteni fűszerekkel)

Az úgy történt, hogy hazafelé a Dráváról, Gyula, a juhász levágott nekem egy racka ürüt.

És szegénykémből lett a roganjosh.

Ja, még egy utóirat, Szabi, az operatőrünk, ismét nyert egy díjat egy nemzetközi filmfesztiválon, ezúttal Szlovákiában. Itt van:

PANÓNSKA PÚŠŤ
Réžia: Szabolcs Mosonyi, Maďarsko

Gratula!

Azt gyanítom (és látom), hogy a legtöbb blog ezen a ponton ér véget, nagy hajrá, elhatározás és indulás, aztán pár hét és  kiderül hogy nincs idő, energia stb. Tisztára mint valami hirtelen felindulású fogyókúra.

No de. Ez a természetfilmes blog mély elhatározásból született és a váratlanul sok terepmunka mellett akárhogy is, de lesz idő bejegyzésekre!

De most csak röviden... Bár sok-sok egzotikus helyen forgattam, de az elmúlt héten olyan helyen jártunk, amitől az állam is leesett. (Meg a Vitara kipufogója is, majdnem).

Szóval, Belső-Somogy. Igazán vad vidék, a sasok és a vidrák birodalma (és semmiképp sem a játék-terepjáróké...)

Na de a helyzet az hogy indulunk is vissza és visszük a távirányítható kameránkat is, amit már használtunk:

De ezúttal most más "vadra" utazunk, amint visszatértünk részletes beszámolót írok, szóval ha kíváncsi vagy, kérlek nézz vissza úgy egy hét múlva! És bocs, hogy most csak ennyi...

Pálinkás jó reggelt - szólt bele a hang a telefonba. Reggelnek reggel volt,  még hat óra sem, amikor a ballonos csapatra rácsörögtünk, hogy akkor hova is menjünk, mi is lesz a felszállóhely. Biztatóan kezdődik, mondtam Szabinak. 

Pedig már előző este elbizonytalanítottak, hogy jó ötlet-e Gemenc felett repülni.

Ugyanis ha nincs szél és bennragadunk az erdő felett akkor gáz van.... illetve nincs, legalábbis hosszú órákra egyáltalán nincs a kosárban.

Márpedig az kell, hogy fennmaradjunk ezzel a hatalmas lufival. 

Ja, még nem említettem, hogy árvíz van, ezt forgattuk épp vízről, földről - és levegőből. Épp emiatt a pilóta parája nagyobb volt, mint az enyém, pedig az sem volt kicsi, mivel nem jelentettem le a biztosítónak a repülést, így ha becuppanunk valami holtágba akkor... huhh.

A ballonos csapat mindenesetre elég vidám arcokból állt...

Például hoztak lufit a Tesco-ból, hogy majd felfújják és eleresztik, hogy megnézzük jó helyen vagyunk-e szélügyileg.  Mert az úgy elég szar ügy, ha a szél elvisz a tolnai szántóföldek felé. Szóval ott álltunk a gemenci erdő szélén és nyomtak egy kis gázt ebbe a tesco lufiba, ami szét is durrant egyből...

Jaj. De sebaj, koton van-e valakinél? Nem volt.... pedig nyolcan álltunk ott férfiak - micsoda lúzer csapat, mi? (Persze ki az perverz, aki óvszerrel érkezik hőlégballonozásra?)

Na esküdöztek hogy a magassági szél, vagy mi a szösz, majd úgyis bevisz az erdő felé.

Azzal meg is töltötték meleg levegővel a ballont; közelről még sosem láttam ilyet, elég bika élmény. Aztán hopp, irány az ég.... meg pont az ellenkező irány, mint Gemenc.  Pilótánk, Tibi, nem nyugtalankodott. Majd a magssági szél. Na persze. De láss csodát meg is kaptuk, 800 méteren besodródtunk Gemenc felé!

Most ilyenkor szoktak áradozni és fennkölt szavakat használni, én inkább rövidre zárnám: kurva szép volt!!

De egész Gemenc fantasztikus most, hogy megkapta az éltető tavaszi vizet. Három napot filmeztük az elöntött erdőt, alig tudtunk vele betelni. Sok-sok kis dráma lesz itt kérem, ahogy a víz visszahúzódik!

Ezt a kissé bulvár ízű posztcímet máris korrigálnom kell. Igazából időszakos karsztforrásról és a balinról lesz itt most szó. Persze azért mindegyik hihetetlenül látványos. Sőt, szerintem legalább annyira azok, mint a címben említett egzotikus társaik, amelyeket már volt szerencsém filmezni - de ezek itt vannak alig karnyújtásnyira!

Na szóval, a tavasz atombombaszerű berobbanása nemcsak azt eredményezte, hogy a városban a csajok végre ledobták a vaskos téli göncöket, de azt is hogy emiatt minden egyszerre indult be a természetben. Mi meg próbáltunk az események nyomában járni.

Kezdődött egy hétfői nappal, amikor is elmentünk a Bükkbe.

A gyepi békákra utaztunk, na ők is tipikusan késtek az idén.  A hegység majdnem összes brekusa egy kristálytiszta sekély tavacskában próbálta meg szerencséjét, hogy ő legyen az, akinek a genetikai állománya továbböröklödők. 

Ez a szofisztikált kifejezés igazából őrült bunyót takar meg néha egy-egy szomorú drámát. Előfordul ugyanis, hogy a nagy tülekedésben az eszüket vesztett hímek gyakorlatilag megfojtják a nőstényt. Kemény.

Na de hol van itt a "gejzír"?

Hát úgy kábé 8 kilométerre ettől a tavacskától! Felterepeztünk a sáros bükki erdei utakon és egyszer csak ott volt előttünk egy valószerűtlen szökőkút! Több, mint egy méter magasra lövell fel a víz a bükkös közepén a Vöröskő-forrás.

A téli hatalmas hótömeg mostanra szivárgott át Bükk karszttömegén és a nagy nyomás miatt tör fel ezeken a kisebb lyukakon. Tiszta gejzírszerű élmény, mégha a működési elv természetesen teljesen más is.

Közben jött a hívás, hogy beindultak a balinok!!

Ajaj...

Még fél nap itt aztán irány az ország túlsó fele. Mondták, hogy kafa lesz meg minden, de ilyenre látványra bevallom én nem számítottam!

A kristálytiszta és sebes sodrású folyóban százasával indulnak meg szürkületkor a hatalmas balinok és rakják le petéiket a köves aljzaton. A rétis sas meg kiül és nézi, hogy ugyan már mit ügyködünk mi épp az ő vacsorája körül...

Egy kis éjjeli videó, mobillal, zseblámapfénynél. 

Na, most csak ennyi, elmentünk Gemencre, mert árad a Duna!

Breaking news                                                                                                

Megjöttek a cuccok, végre... !!!

Bár még pár apróság hajózóban van, de holnap már a nagy kamerával fogunk forgatni!

Alig várjuk, hogy kipróbáljuk a bébit... És közben meg persze tengernyi a tennivaló, a természet nem kis késésben van, ezért úgy tűnik minden márciusra fog halmózodni. 

Közben elkezdtem írni pár bejegyzést , de alighanem csak a jövő hét végén lesznek kiposztolva. Ja, és még ígértem képeket a csáfordi erdőből...

Na, kérem, a tiloson épp ez a szám szólt, ezért hirtelen felindulásból alávágtam pár tavaszi tőzike képet, így a vasárnapi ebéd után. A film természetesen messze nem ez a stílus lesz, de addig is sok szerettel küldöm ezt a rövid tőzike funkyt:

Breaking news / 2

Megjött a faluba a gólyánk!! Annyira kedves volt látni, ahogy a hosszú út után felmérte a fészket és tétova mozdulatokkal elkezdett rendet rakni a tél által összekuszált gallyak között. 

Tengernyi lesz neki is a tennivaló, azt látom...

Már nem is tudom, az illat vagy a látvány döbbentett meg jobban.

Az út le van zárva!